Kurt Vonnegut

Nyolc szabálya kitalált történetek írásához:

1. Úgy használd vadidegenek idejét, hogy ne érezzék azt elpazarolt időnek!
2. Legalább egyetlen szereplőt adj az olvasónak, akiért izgulhat!
3. Minden szereplő akarjon valamit, még ha csak egy pohár vizet is.
4. Minden mondatnak egy vagy két funkciót be kell töltenie: jellemezze a szereplőt vagy/és vigye előre a cselekményt.
5. Kezdd olyan közel a befejezéshez, amennyire csak lehetséges!
6. Légy szadista! Nem számít mennyire kedvesek és ártatlanok a főhőseid, tedd, hogy szörnyű dolgok történjenek velük, hogy az olvasó megláthassa, miből gyúrtad őket.
7. Úgy írj, hogy csupán egyetlen embert kápráztass el! Ha kitárod az ablakot és az egész világnak szeretkezel, a szöveged mondhatni tüdőgyulladást kap.
8. Adj az olvasódnak annyi információt és olyan hamar, ahogy csak lehetséges! Pokolba a feszültséggel! Az olvasóknak olyan tökéletesen tisztában kell lenniük azzal hol, miért és mi történik, hogy képesek legyenek befejezni a történetet, ha esetleg a csótányok fölfalnák az utolsó lapokat.

In Kurt Vonnegut, Bagombo Snuff Box: Uncollected Short Fiction (New York: G.P. Putnam's Sons 1999), 9-10.

Eight rules for writing fiction:

1. Use the time of a total stranger in such a way that he or she will not feel the time was wasted.
2. Give the reader at least one character he or she can root for.
3. Every character should want something, even if it is only a glass of water.
4. Every sentence must do one of two things -- reveal character or advance the action.
5. Start as close to the end as possible.
6. Be a sadist. Now matter how sweet and innocent your leading characters, make awful things happen to them -- in order that the reader may see what they are made of.
7. Write to please just one person. If you open a window and make love to the world, so to speak, your story will get pneumonia.
8. Give your readers as much information as possible as soon as possible. To heck with suspense. Readers should have such complete understanding of what is going on, where and why, that they could finish the story themselves, should cockroaches eat the last few pages.